~The End

"Kiskoromba soha nem értettem anyát miért ér haza mindig ilyen későn. Nagyon sokáig csak estefele járt haza alig vártam mindig hogy lássam. Hiányzott nagyon főleg hogy meséljen nekem,a "szerelemről" míg anya nem volt mindig a nagyi vigyázott rám. Mivel apu anyut elhagyta annak idején mikor megszülettem,azzal az indokkal hogy neki nem kell gyerek még így apa nélkül nőttem fel. Kiskoromban még hittem a szerelemben ,most hogy betöltöttem a 18-at még most is. És várom a nagy őt ha lehet ilyet mondani, 1580-at írunk és Velence virágzott mint mindig ,én pedig sóvárogva néztem ki az ablakon. Aztán egy pillanatra sok férfi állatias hörgése és toporzékolása ébresztett ki ábrándozásimból   Mikor anya egy pillanatra nem figyelt kiosontam én is a városba hogy meg csodálhassam a kéjek és a mámor királynőit. Annyira irigyeltem őket ők annyira szabadok és gyönyörűek voltak ,én is erre vágytam. De nem ilyen áron hogy eladjam a testem,mert ha nem vagy kurtizán akkor egy átlag nő meg se engedhet magának ilyen örömöket. Az ilyen nőknek mint én az volt a dolga hogy férjhez menjen ,gyerek szüljön és vigyázzon a gyermekeire és amikor férje úgy kívánja eleget tegyen vágyainak.
Még mielőtt anya észre vette volna vissza mentem a házba,mikor beértem anya ott varrogatott az asztalnál.
Semmit sem öregedett ,ugyanolyan gyönyörű és érzéki nő volt mint azelőtt,csak egy a baj vele szereti előttem titkolni a múltját hogy miért nem volt esténként. Azóta se tudtam meg ,ha fel is hoztam nagyon mérges lett rám és kiabált velem így az idő során megtanultam hogy ezt nem szabad. Mint ahogy nekem minden tiltva van szinte,mindig az a mentsége hogy félt az emberektől,és ezért veszíthettem csak el a férjemtől az erényem".
Azt hiszem az akkori énemet nem akarnám ,főleg most . Félelem nincs bennem mintha már semmilyen érzelem nem lenne bennem . Nem kötődöm senkihez sem ,nem kellek senkinek sem . És nekem se kell senki sem. Ettől az érzéstől egyesek lehet  egyesek irtóznának ,de engem megkönnyebbüléssel tölt el . Amiken keresztül mentem veled ,jobb így sokkal jobb így . Neked is jobb ,3 év múlt el azóta  az első évem úgy telt el hogy akkor is várok rád ,és mindig is fogok . A második ...kicsit alábbhagyott a lelkesedésem eziránt a gondolatom iránt ,de attól még szerettelek . És most ...most semmit se érzek  félek érezni ,mert egy fél világ válasz el minket és ha ez a fizikai távolság nem lenne akkor is ott lenne az a bizonyos távolság. De ez nem azt jelenti hogy nem szeretlek ..ez csupán csak annyit hogy feladtam ,ahogy te is . Hisz akkor most itt lennél velem nem igaz?!  Régen jöttél utánam akárhová ,bármit megtettél pedig alig ismertél.
" sikeresen megszöktem Dar  "fegyházából" és otthon folytattam amit elkezdtem nála. Sok férfivel elhitettem hogy szeretem őket,de csak arra az egy napra  ők az elérhetetlen szerelem reményében fordulnak hozzám vagy éppen a szenvedély reményébe,Velencében elég nagy hírem volt már. Ilyenkor akartam látni Dar fájdalmas tekintetét gondolom ilyenkor már rég megbánta amit akkor tett vele,de én miért is foglalkozok vele? Nem érdekel engem,főleg nem a lelki állapota ,igen még saját magamnak se vallottam be hogy szükségem van rá mint a levegőre ,de tartanom kell magam amit tette velem és amiket mondott az elfogathatatlan számomra ,fájt amit mondott nem is az amit tett pedig megalázott ,de mégis szavai jobban sebezték a szívem mint bármely elvétett lépése ellenem. Lehet azért mert talán azokat komolyan gondolta ."
Mindenek meg van az oka hogy miért és hogyan lesz vége ,nekünk is meg volt . Most pedig  már nincs idő hogy azt az okot eltüntessük ,nincs rá gyógymód .Ha szerettük is egymást valaha,a feleséged ott van és hiába minden . De ha pozitívan szemléljük akár lehetne egy kalandnak is felfogni ,én megtanultam hogy kell szeretni úgy egy férfit hogy nem is szeretem és több férfival ezt tettem...te pedig megtanultál úgy szeretni hogy közben az őrületbe kergetsz vele. Mindketten hibásak voltunk sok mindenben ,és tudom hogy nehéz lesz,tudom azt is hogy lenne még időnk ...de  mi már nem tartozhatunk össze . Hiába szeretlek még most is . Bár lehet hogy azóta te már nem szeretsz nem tudom ,de ha megnézed nekem a legrosszabb mert én még csak tudni se fogom hogy szeretsz-e vagy sem.
Írtam neked még több levelet 3 éven keresztül ,minden nap egyet ,de azt hiszem a feleséged elrakta őket vagy elégette . Fura azzal a tudattal írni neked ,hogy nem tudom a választ vagy is hát tudom hogy elolvasod majd a naplóm és az utolsó oldalai mind hozzád szólnak. Valami megérzés biztos hogy ,tudom hogy a naplóm a te kezedben köt ki és amilyen disznó vagy el is olvasod az egészet . Bár ismerős lehetnek amiket benne írok ,főleg a szexuális része . Meg így legalább megtudhatod ,hogy tanított anyám Kurtizánnak. És hogyan kerültem hozzád és mit éreztem akkor ,most mindent láthatsz az én szemszögemből és megérheted az egészet.
Tudod miközben írom és arra gondolok hogy pár óra múlva elégetnek boszorkányság vádjával ,kicsit fura érzés ,de mégis mosolygok. Csak egyet bánok hogy ,nem láthatod az arcodat.....
Mikor ezt te már olvasod ,hamu leszek és többé nem látok majd semmit .De aztán lehet majd a távolból figyellek valahonnan ki tudja ....én még nem készültem innen elmenni szóval ...csak annyit akartam hogy szeretlek.Viszlát .